Žan, hatévesen a szülőhelyeden, Grosuplje városában indult a pályafutásod. Miért éppen a labdarúgás? Volt a családban valamiféle futballhagyomány?
„Az iskolában a tanítás után fociztunk és eljött utánam a testnevelő tanárom. Azt mondta nekem és az édesanyámnak is, hogy jelentkeznem kellene a helyi klubnál. Így másnap elmentem az NK Brinje csapatához. A családban én vagyok az egyetlen labdarúgó.”

Mit jelent számodra a futball?
„Egyfajta elszakadást a valós világtól és a tényleges gondoktól. Leírhatatlan érzés a pályán átélt öröm. Ez egy óriási szenvedély és az is marad az életem hátralevő részében. A futball jelent számomra mindent, ahogy annak lennie is kell.”

Mikor kezdtél el azon gondolkodni, hogy professzionális játékos is válhat belőled?
„Nagyjából 15-16 éves koromban, amikor elkezdtem a középiskolát. Abban az időben a labdarúgáson kívül nagyon komolyan foglalkoztam a League of Legends nevű számítógépes játékkal. Közel álltam hozzá, hogy professzionális szinten is foglalkozzak vele, így az e-sport és a labdarúgás között választhattam. Ezt követően megkaptam az első meghívómat a korosztályos válogatottba és az ügynököm is jelentkezett. Őszintén megmondtam neki, hogy pénzért űzhetném az e-sportot. Végül azonban úgy döntöttünk, hogy befejezem az e-sportot és teljes erővel a labdarúgásra összpontosítok. Azóta még csak szórakozásképpen sem játszom a League of Legends játékkal.”

Pontosan öt hete írtad alá a szerződésed a DAC-cal. Hogyan érzed magad nálunk?
„A csapat remekül fogadott, a kezdetektől jól érzem magam itt. A klub is fantasztikus, kiváló feltételeket találtam Dunaszerdahelyen. Ráadásul nagyon jól kezdtük az idényt, ami rendkívül fontos számunkra. Ezt kell folytatnunk és meglátjuk, meddig jutunk el.”

Az öltözőben három szlovén csapattársad is van. A jelenlétük nagy segítség volt a beilleszkedési folyamat során?
„Igen. Úgy gondolom, nincs sok olyan szlovén labdarúgó, akinek egy külföldi klubnál további három honfitársa is van. Ez olyan dolog, ami nem gyakori, így természetesen nagyban segít nekem. Nem tudok olyanról, hogy egy külföldi klubnál rögtön négy szlovén futballista is szerepelne.”

A jobbszélen Tsotne Kapanadze személye jelenti a konkurenciád. Hogyan látod ezt a kezdőcsapatbeli helyért zajló csatát?
„Ez egészséges konkurenciaharc, ami minden klubnál normális dolog. Ha az ember professzionális sportoló, akkor ehhez hozzá van szokva. Mindig nyomás alatt vagyunk azt illetően, hogy fejlődjünk és minél jobbak legyünk. Ez egyszerűen egy egészséges konkurenciaharc, aminek örülök.”

A rózsahegyi bajnoki bemutatkozásod alkalmával összehoztál ez ellenfélnek egy balszerencsés büntetőt. Mit tanultál abból az esetből?
„Butaságot csináltam, ami végül két pontunkba került. A futball azonban nem tekint vissza a tegnapra. Csak a ma és a holnap a fontos. Az egy olyan hiba volt, amelyből tanultam és minden egyes nap igyekszem fejlődni. Erről szól ez az egész.”

Az érkezésed óta folyamatosan játéklehetőséget kapsz, a bajnokságban mindegyik mérkőzésen pályára léptél, és gyorsan feledtetni tudtad a rózsahegyi kellemetlen pillanatot. A Twente elleni visszavágót is végigjátszottad…
„Boldog vagyok, amiért élvezem a vezetőedző bizalmát és érzem a csapattársak támogatását is. Elégedett vagyok a játékperceimmel, de mindig van miben javulnom. Érzem, hogy még nem értem el a teljesítőképességem határát. A soron következő mérkőzéseken a csapattal együtt szeretnék fejlődni.”

A legutóbbi hét folyamán 21 gólt szerzett a DAC. Átéltél már valami hasonlót?
„Az eddigi pályafutásom során még nem, de élveztem.”

A két utolsó bajnoki mérkőzésünket összesen 8:0-s gólaránnyal abszolváltuk. Szerinted minek köszönhető ez a forma?
„A ligában elsősorban rólunk szól a történet. Ha az adott napon megvan bennünk a kellő minőség, akkor a hasonló meccsek megnyerése nem okozhat gondot. Minden egyes fordulóban erre kell törekednünk. Védőkként örülünk a kapott gól nélkül lehozott találkozóknak, elöl pedig a lehető legtöbb gólt akarjuk lőni. Úgy vélem, csapatként magabiztosak vagyunk és jelenleg jó formának örvendünk. Ezt kell folytatnunk.”

Az idény elején Ammar Ramadan kiváló góllövő formában van, az első négy bajnoki fordulóban 5 találatot szerzett és az európai kupaporondon is kétszer eredményes volt. Mit mondasz a teljesítményére?
„Remek ember és játékos. Jelenleg parádés formát fut és ha a támadók ilyen passzban vannak, amibe csak belerúgnak, az a kapuban köt ki. Ebben a tempóban kell haladnia tovább. Örülünk, hogy van egy olyan csapattársunk, aki néha képes maga is megoldani a helyzeteket. Az ilyen labdarúgók nagyon fontosak az együttes számára.”

További játékosok is elemükben vannak a gólszerzés terén. Ez előnyt jelenthet számunkra a vasárnapi szakolcai összecsapáson?
„Természetesen. Komoly előny, amikor több futballista is képes lehet a kapuba találni és az ellenfél nem tudja, honnan jön a veszély. Amennyiben azonban százszázalékosan felkészülten lépünk pályára és úgy játszunk, ahogy tudunk, az eredménynek nem szabadna gondot okoznia. Viszont természetesen kemény mérkőzésre számítunk.”

Mit vársz a találkozótól?
„Semmiképpen sem lesz könnyű dolgunk, mivel idegenben lépünk pályára és az ellenfelek otthonában mindig nehéz dolgunk van. A hazaiak motiváltak lesznek és küzdeni, harcolni fognak. Nekünk erre még nagyobb energiával kell válaszolnunk.”

Hogyan néz ki az olyan csapatokkal szembeni felkészülésed, amelyekkel még nem volt személyes tapasztalatod?
„Azoktól a játékosokról beszélgetünk a segédedzőkkel, akik az én oldalamon léphetnek pályára. Például a balszélsőkről vagy a szárnyvédőkről és arról, mit hogyan csinálnak. Viszont semmi különlegesre sem kell gondolni. Felhasználjuk továbbá a csapatelemzést, a videókat és például azt is megnézzük, jobb- vagy ballábas az adott futballista. Azok a csapattársaim is segítenek, akik már ismerik az ellenfelet. Elmondják például azt, milyen környezet vár ránk, hogy miként viselkedik egy adott játékos a pályán és hasonlók. Ezek apró részletek, de normális, hogy így segítjük egymást és hogy így is igyekszünk javulni.”

Az U16-tól egészen az U21-es korosztályos válogatottaknak is a tagja voltál. Úgy tekintesz a DAC-ban való szerepvállalásodra, mint a felnőtt nemzeti csapatban való szereplés kivívásának a lehetőségére?
„Ha megtörténik, akkor megtörténik. Természetesen nagyon örülnék neki, de erre most egyáltalán nem gondolok. Tagja voltam már a bővebb keretnek, de a posztomon nagy a konkurencia, sok jó játékos akad a pozíciómra. Például Žan Karničnik nagyon jó formában van és egy kiváló futballista. Ezt elfogadom, végső soron ezt a döntést a szövetségi kapitány hozza meg. Viszont nagyon boldog leszek, ha megkapom a meghívót.”